Nem vagyok egy tipikus márkafüggő, sőt mindig keresem a jót olcsón. Mondjuk az árkategória alapján azért hoztam néhány alapszabályt. Például tv-ből csak LG-t, telefonból soha többet SAMSUNG és óvatosan a kínai termékekkel.

Itt gondolom fennakadnak páran, hogy miért ne SAMSUNG. Egyetlen eszköz van a lakásban amit ők gyártottak és szeretek: a hűtő, de a tavaly karácsonykor vásárolt telefonomról ezt nem mondhatom el. Persze tudom, hogy alsó kategóriás Android, de ez nem mentség a gyenge supportra, a förtelmes szoftverre (ami egyetlen egyszer tudott csak csatlakozni a telefonhoz) és a készülék anyaghasználatára: ha lefeszítem a hátlapot (igen feszíteni kell), akkor majdnem hogy kiesik az akksi, mert olyan lazán van belebiggyesztve a foglalatába. Bár ezt a telefont nem fényképezésre találták ki, mégis van rajta egy króm kerettel ellátott érzékelő, amit csak nagy nehézségek árán lehet használni és csak a Camera360 nevű alkalmazás segítségével. Ezzel azonban már elég szép képeket lehet csinálni, de nem a hardver miatt. Persze a felsőbb kategóriás SAMSUNG mobilok, azaz az Ace és nagyobb testvérei márhasználhatóbbak és állítólag a szoftver is felismeri őket.
Óvatosan kell bánni az interneten rendelhető kínai kütyükkel. Vagyis inkább kerülni őket, ugyanis a legtöbb használhatósága erősen megkérdőjelezett. Volt már “szerencsém” kínai telefonokhoz, amik érdekes dolgokat produkálnak és bár használhatóak, mind ezt nagy szenvedés árán. De nem ritka az olyan USB Hub, ami minden eszköz számára láthatatlan, vagy az mp3 lejátszó ami elnyeli a memóriakártyát – az már az övé és örökre az is marad. Persze hogy pozitívot mondjak, van egy töltőm, ami szintén hasonlóan került hozzám, de azzal meg vagyok elégedve, mert jól összeszerelt és jól is működik. Itt ki is térnék arra, hogy kínai termékekből több fajta is létezik, legismertebbek az übergagyi (neten rendelhetőek, azaz a fentiek), gagyi (itthon kapható bármelyik boltban) és a minőségi cuccok.
Ez utóbbinak az aljáról érkeznek hozzánk jó termékek, gondoljunk például a ZTE Blade-re és a Huawei termékekre, melyek olcsók, de jók. Aztán ott vannak a kínai minőségibb cuccok, amiket megtartják maguknak, vagy márkajelzéssel árulják valaki megbízásából drága pénzekért.

Most hogy kitárgyaltam hogy miből mit, nézzünk pár példát:

Ruha

Sajnos kedvenc ruhaboltom a Jeans Club bezárt, pedig ott néha olyan áron lehetett jó ruhát venni, ami már szinte nevetséges volt: 2500 Ft-ért kabátot.
Múlt hónapban volt, hogy a hideg idő eljövetelével időszerűvé vált ruhatáram téliesítése, melynek alkalmából bevásárló körútra indultunk barátnőmmel, azonban azzal a megkötéssel, hogy maximum 8000 Ft-ot szánok nadrágra, lévén hogy ez volt a legszükségesebb.
Természetesen ezt a határt már egyik pláza beli bolt sem közelítette meg… Felülről. Kicsit elgondolkodtam, hogy ér-e nekem ennyit egy szintén kínában készülő ismert/ismeretlen márkájú nadrág? Nem. Ha már kínait veszek, megveszem olcsóbban a kínai boltokban. Át is mentünk a közeli Kínai áruház nevű üzletbe, mely szoksásos módon kilógott az utcára. Két eladó közül természetesen az egyik volt csak magyar, viszont ő segítőkésznek bizonyult és ki is választottunk két nadrágot, amit felpróbálva kényelmesnek bizonyult, és ami nem elhanyagolható: az anyaga is jó minőségűnek tűnt, talán jobbnak is mint a plázában látottak. Már csak dönteni kellett, lássuk hát az árcédulát: az egyik 3600 jó magyar forint, a másik drágább, azaz 4200 forintba került. Mondanom se kell, hogy mindkettőt megvettük. Otthon vettük észre a cimkéken, hogy származási helynek EU volt megjelölve, ami kicsit vicces.

Elektronika

De nem csak ruháinkat, műszaki cikkeink egy részét is cserélni kell időnként, mivel elhasználódnak. Ilyen a leggyakrabban cserére szoruló eszköz a nyomtató (patron), vagy a beviteli eszközök (egér és billentyűzet). Nyomtató esetében anno egy jó döntést hoztam, a Brother mellett tettem le a voksom, amit azóta sem bántam meg. Bár vannak hátrányai, összességében egy jó multifunkciós nyomtatóval rendelkezem: szkennel, másol, nyomtat, faxol. Egyik ilyen kis hibája, hogy csak akkor hajlandó nyomtatni, ha minden patronban van festék, azaz csak feketével nem tud üzemelni. Ez sokszor volt zavaró, bár nagyban kárpótol a patrononkénti 250 – 500 forintos ár, ami szerintem a legjobb a piacon. Ebből négyféle kell és a velük készült nyomat minősége bőven határértéken belüli.
Másik jelenleg cserére szoruló eszköz a billentyűzet, mely megér egy külön misét. Először azt hinné az ember, hogy szinte mindegy milyet vesz, aztán ha megveszi és elkezdi használni, rájön hogy bizony lennének igények a termékkel kapcsolatban. Mivel épp akciós volt, ezért vettem egyszer egy Speedlink által gyártott lapos multimédiás billentyűzetet, ez azonban a förtelmes gombok miatt egy hónapig sem húzta -> csere. Viszont felállított egy igényt: a következő billentyűzeten kell hogy legyen hangerőszabályzó gombsor.
Egy szintén olcsó billentyűzet – mely már nem lapított kivitelű volt – meg is felelt ennek a kritériumnak, így tehát megkezdte pályafutását nálunk.
Azonban ha a gépnél nézünk filmet, vagy csak olvasgatunk, előfordul hogy nassolgatunk. Vagy késő este mikor már alszik barátnőm, én még WOW-oznék, nem biztos hogy örül annak, ahogy azt hallja hogy épp egy csata közepette kopásig nyomogatom az akcióbillentyűket. Ezek után merültek fel bennem, hogy a következő billentyűzet már ezeknek is meg kell feleljen. Most hogy a jelenlegi bal fele már lekopott, a gombok zajosak, nagyon koszolódik és egyszerűen gagyi, eljött az ideje (ismét) a cserének. Bár lehetne matricázni, vagy Do it Yourself hibajavítóval ráfesteni, én mégis az említett csere mellett döntöttem és megrendeltem a következő alanyt. Bár anno nem gondoltam hogy egy ilyen jelentéktelen eszközön ennyit fogok gondolkodni és ilyen igényeket vált ki belőlem, most mégis itt tartunk.
Hasonló cipőben jár a billentyűzet tőszomszédja az egér is. Bár az irodában már két egerem is van, egy régi barát Microsoft egér, mely meglepően kényelmes és jól használható (sajnos el is használódott már egy kicsit), illetve az új a Logitech egere. Természetesen mindkettő vezetékmentes és elég nekik egy AA elem. A Microsoft vevője pendrive méretű eléggé nagy darab, akárcsak az egér maga, viszont a Logitech vevője apró az elem melletti rekeszbe pattintható. Azt hiszem ilyenre cserélem az otthonit is, melyet a Gigabyte gyártott tőle szokatlan minőségtelenségben: a vevő szétesik, az egér érzéketlen, két AAA elemet hamar elfogyaszt és kis távolságon is képes elvveszteni a jelet.

Szóval az egészből azt akartam kihozni, hogy műszaki cikkekből érdemes kicsit jobban adni és inkább márkásat választani. Nem muszály a legnagyobb márkát, de oda kell figyelni.

Viszont ha hétköznapibb dolgot veszünk, amit nem lehet elrontani bonyolult elektronikával, akkor abból inkább a kínait, mert nem biztos hogy roszabb a drágább plázában vásárolhatónál.

Nem vagyok egy tipikus márkafüggő, sőt mindig keresem a jót olcsón. Mondjuk az árkategória alapján azért hoztam néhány alapszabályt. Például tv-ből csak LG-t, telefonból soha többet SAMSUNG és óvatosan a kínai termékekkel. Itt gondolom fennakadnak páran, hogy miért ne SAMSUNG. Egyetlen eszköz van a lakásban amit ők gyártottak és szeretek: a hűtő, de a tavaly karácsonykor vásárolt telefonomról ezt nem mondhatom el. Persze tudom, hogy alsó kategóriás Android, de ez nem mentség a gyenge supportra, a förtelmes szoftverre (ami egyetlen egyszer tudott csak csatlakozni a telefonhoz) és a készülék anyaghasználatára: ha lefeszítem a hátlapot (igen feszíteni kell), akkor majdnem hogy kiesik az akksi, mert olyan lazán van belebiggyesztve a foglalatába. Bár ezt a telefont nem fényképezésre találták ki, mégis van rajta egy króm kerettel ellátott érzékelő, amit csak nagy nehézségek árán lehet használni és csak a Camera360 nevű alkalmazás segítségével. Ezzel azonban már elég szép képeket lehet csinálni, de nem a hardver miatt. Persze a felsőbb kategóriás SAMSUNG mobilok, azaz az Ace és nagyobb testvérei márhasználhatóbbak és állítólag a szoftver is felismeri őket. Óvatosan kell bánni az interneten rendelhető kínai kütyükkel. Vagyis inkább kerülni őket, ugyanis a legtöbb használhatósága erősen megkérdőjelezett. Volt már "szerencsém" kínai telefonokhoz, amik érdekes dolgokat produkálnak és bár használhatóak, mind ezt nagy szenvedés árán. De nem ritka az olyan USB Hub, ami minden eszköz számára láthatatlan, vagy az mp3 lejátszó ami elnyeli a memóriakártyát - az már az övé és örökre az is marad. Persze hogy pozitívot mondjak, van egy töltőm, ami szintén hasonlóan került hozzám, de azzal meg vagyok elégedve, mert jól összeszerelt és jól is működik. Itt ki is térnék arra, hogy kínai termékekből több fajta is létezik, legismertebbek az übergagyi (neten rendelhetőek, azaz a fentiek), gagyi (itthon kapható bármelyik boltban) és a minőségi cuccok. Ez utóbbinak az aljáról érkeznek hozzánk jó termékek, gondoljunk például a ZTE Blade-re és a Huawei termékekre, melyek olcsók, de jók. Aztán ott vannak a kínai minőségibb cuccok, amiket megtartják maguknak, vagy márkajelzéssel árulják valaki megbízásából drága pénzekért. Most hogy kitárgyaltam hogy miből mit, nézzünk pár példát: Ruha Sajnos kedvenc ruhaboltom a Jeans Club bezárt, pedig ott néha olyan áron lehetett jó ruhát venni, ami már szinte nevetséges volt: 2500 Ft-ért kabátot. Múlt hónapban volt, hogy a hideg idő eljövetelével időszerűvé vált ruhatáram téliesítése, melynek alkalmából bevásárló körútra indultunk barátnőmmel, azonban azzal a megkötéssel, hogy maximum 8000 Ft-ot szánok nadrágra, lévén hogy ez volt a legszükségesebb. Természetesen ezt a határt már egyik pláza beli bolt sem közelítette meg... Felülről. Kicsit elgondolkodtam, hogy ér-e nekem ennyit egy szintén kínában készülő ismert/ismeretlen márkájú nadrág? Nem. Ha már kínait veszek, megveszem olcsóbban a kínai boltokban. Át is mentünk a közeli Kínai áruház nevű üzletbe, mely szoksásos módon kilógott az utcára. Két eladó közül természetesen az egyik volt csak magyar, viszont ő segítőkésznek bizonyult és ki is választottunk két nadrágot, amit felpróbálva kényelmesnek bizonyult, és ami nem elhanyagolható: az anyaga is jó minőségűnek tűnt, talán jobbnak is mint a plázában látottak. Már csak dönteni kellett, lássuk hát az árcédulát: az egyik 3600 jó magyar forint, a másik drágább, azaz 4200 forintba került. Mondanom se kell, hogy mindkettőt megvettük. Otthon vettük észre a cimkéken, hogy származási helynek EU volt megjelölve, ami kicsit vicces. Elektronika De nem csak ruháinkat, műszaki cikkeink egy részét is cserélni kell időnként, mivel elhasználódnak. Ilyen a leggyakrabban cserére szoruló eszköz a nyomtató (patron), vagy a beviteli eszközök (egér és billentyűzet). Nyomtató esetében anno egy jó döntést hoztam, a Brother mellett tettem le a voksom, amit azóta sem bántam meg. Bár vannak hátrányai, összességében egy jó multifunkciós nyomtatóval rendelkezem: szkennel, másol, nyomtat, faxol. Egyik ilyen kis hibája, hogy csak akkor hajlandó nyomtatni, ha minden patronban van festék, azaz csak feketével nem tud üzemelni. Ez sokszor volt zavaró, bár nagyban kárpótol a patrononkénti 250 - 500 forintos ár, ami szerintem a legjobb a piacon. Ebből négyféle kell és a velük készült nyomat minősége bőven határértéken belüli. Másik jelenleg cserére szoruló eszköz a billentyűzet, mely megér egy külön misét. Először azt hinné az ember, hogy szinte mindegy milyet vesz, aztán ha megveszi és elkezdi használni, rájön hogy bizony lennének igények a termékkel kapcsolatban. Mivel épp akciós volt, ezért vettem egyszer egy Speedlink által gyártott lapos multimédiás billentyűzetet, ez azonban a förtelmes gombok miatt egy hónapig sem húzta -> csere. Viszont felállított egy igényt: a következő billentyűzeten kell hogy legyen hangerőszabályzó gombsor. Egy szintén olcsó billentyűzet - mely már nem lapított kivitelű volt - meg is felelt ennek a kritériumnak, így tehát megkezdte pályafutását nálunk. Azonban ha a gépnél nézünk filmet, vagy csak olvasgatunk, előfordul hogy nassolgatunk. Vagy késő este mikor már alszik barátnőm, én még WOW-oznék, nem biztos hogy örül annak, ahogy azt hallja hogy épp egy csata közepette kopásig nyomogatom az akcióbillentyűket. Ezek után merültek fel bennem, hogy a következő billentyűzet már ezeknek is meg kell feleljen. Most hogy a jelenlegi bal fele már lekopott, a gombok zajosak, nagyon koszolódik és egyszerűen gagyi, eljött az ideje (ismét) a cserének. Bár lehetne matricázni, vagy Do it Yourself hibajavítóval ráfesteni, én mégis az említett csere mellett döntöttem és megrendeltem a következő alanyt. Bár anno nem gondoltam hogy egy ilyen jelentéktelen eszközön ennyit fogok gondolkodni és ilyen igényeket vált ki belőlem, most mégis itt tartunk. Hasonló cipőben jár a billentyűzet tőszomszédja az egér is. Bár az irodában már két egerem is van, egy régi barát Microsoft egér, mely meglepően kényelmes és jól használható (sajnos el is használódott már egy kicsit), illetve az új a Logitech egere. Természetesen mindkettő vezetékmentes és elég nekik egy AA elem. A Microsoft vevője pendrive méretű eléggé nagy darab, akárcsak az egér maga, viszont a Logitech vevője apró az elem melletti rekeszbe pattintható. Azt hiszem ilyenre cserélem az otthonit is, melyet a Gigabyte gyártott tőle szokatlan minőségtelenségben: a vevő szétesik, az egér érzéketlen, két AAA elemet hamar elfogyaszt és kis távolságon is képes elvveszteni a jelet. Szóval az egészből azt akartam kihozni, hogy műszaki cikkekből érdemes kicsit jobban adni és inkább márkásat választani. Nem muszály a legnagyobb márkát, de oda kell figyelni. Viszont ha hétköznapibb dolgot veszünk, amit nem lehet elrontani bonyolult elektronikával, akkor abból inkább a kínait, mert nem biztos hogy roszabb a drágább plázában vásárolhatónál.