Itt gondolom fennakadnak páran, hogy miért ne SAMSUNG. Egyetlen eszköz van a lakásban amit ők gyártottak és szeretek: a hűtő, de a tavaly karácsonykor vásárolt telefonomról ezt nem mondhatom el. Persze tudom, hogy alsó kategóriás Android, de ez nem mentség a gyenge supportra, a förtelmes szoftverre (ami egyetlen egyszer tudott csak csatlakozni a telefonhoz) és a készülék anyaghasználatára: ha lefeszítem a hátlapot (igen feszíteni kell), akkor majdnem hogy kiesik az akksi, mert olyan lazán van belebiggyesztve a foglalatába. Bár ezt a telefont nem fényképezésre találták ki, mégis van rajta egy króm kerettel ellátott érzékelő, amit csak nagy nehézségek árán lehet használni és csak a Camera360 nevű alkalmazás segítségével. Ezzel azonban már elég szép képeket lehet csinálni, de nem a hardver miatt. Persze a felsőbb kategóriás SAMSUNG mobilok, azaz az Ace és nagyobb testvérei márhasználhatóbbak és állítólag a szoftver is felismeri őket.
Óvatosan kell bánni az interneten rendelhető kínai kütyükkel. Vagyis inkább kerülni őket, ugyanis a legtöbb használhatósága erősen megkérdőjelezett. Volt már “szerencsém” kínai telefonokhoz, amik érdekes dolgokat produkálnak és bár használhatóak, mind ezt nagy szenvedés árán. De nem ritka az olyan USB Hub, ami minden eszköz számára láthatatlan, vagy az mp3 lejátszó ami elnyeli a memóriakártyát – az már az övé és örökre az is marad. Persze hogy pozitívot mondjak, van egy töltőm, ami szintén hasonlóan került hozzám, de azzal meg vagyok elégedve, mert jól összeszerelt és jól is működik. Itt ki is térnék arra, hogy kínai termékekből több fajta is létezik, legismertebbek az übergagyi (neten rendelhetőek, azaz a fentiek), gagyi (itthon kapható bármelyik boltban) és a minőségi cuccok.
Ez utóbbinak az aljáról érkeznek hozzánk jó termékek, gondoljunk például a ZTE Blade-re és a Huawei termékekre, melyek olcsók, de jók. Aztán ott vannak a kínai minőségibb cuccok, amiket megtartják maguknak, vagy márkajelzéssel árulják valaki megbízásából drága pénzekért.

Most hogy kitárgyaltam hogy miből mit, nézzünk pár példát:

Ruha

Sajnos kedvenc ruhaboltom a Jeans Club bezárt, pedig ott néha olyan áron lehetett jó ruhát venni, ami már szinte nevetséges volt: 2500 Ft-ért kabátot.
Múlt hónapban volt, hogy a hideg idő eljövetelével időszerűvé vált ruhatáram téliesítése, melynek alkalmából bevásárló körútra indultunk barátnőmmel, azonban azzal a megkötéssel, hogy maximum 8000 Ft-ot szánok nadrágra, lévén hogy ez volt a legszükségesebb.
Természetesen ezt a határt már egyik pláza beli bolt sem közelítette meg… Felülről. Kicsit elgondolkodtam, hogy ér-e nekem ennyit egy szintén kínában készülő ismert/ismeretlen márkájú nadrág? Nem. Ha már kínait veszek, megveszem olcsóbban a kínai boltokban. Át is mentünk a közeli Kínai áruház nevű üzletbe, mely szoksásos módon kilógott az utcára. Két eladó közül természetesen az egyik volt csak magyar, viszont ő segítőkésznek bizonyult és ki is választottunk két nadrágot, amit felpróbálva kényelmesnek bizonyult, és ami nem elhanyagolható: az anyaga is jó minőségűnek tűnt, talán jobbnak is mint a plázában látottak. Már csak dönteni kellett, lássuk hát az árcédulát: az egyik 3600 jó magyar forint, a másik drágább, azaz 4200 forintba került. Mondanom se kell, hogy mindkettőt megvettük. Otthon vettük észre a cimkéken, hogy származási helynek EU volt megjelölve, ami kicsit vicces.

Elektronika

De nem csak ruháinkat, műszaki cikkeink egy részét is cserélni kell időnként, mivel elhasználódnak. Ilyen a leggyakrabban cserére szoruló eszköz a nyomtató (patron), vagy a beviteli eszközök (egér és billentyűzet). Nyomtató esetében anno egy jó döntést hoztam, a Brother mellett tettem le a voksom, amit azóta sem bántam meg. Bár vannak hátrányai, összességében egy jó multifunkciós nyomtatóval rendelkezem: szkennel, másol, nyomtat, faxol. Egyik ilyen kis hibája, hogy csak akkor hajlandó nyomtatni, ha minden patronban van festék, azaz csak feketével nem tud üzemelni. Ez sokszor volt zavaró, bár nagyban kárpótol a patrononkénti 250 – 500 forintos ár, ami szerintem a legjobb a piacon. Ebből négyféle kell és a velük készült nyomat minősége bőven határértéken belüli.
Másik jelenleg cserére szoruló eszköz a billentyűzet, mely megér egy külön misét. Először azt hinné az ember, hogy szinte mindegy milyet vesz, aztán ha megveszi és elkezdi használni, rájön hogy bizony lennének igények a termékkel kapcsolatban. Mivel épp akciós volt, ezért vettem egyszer egy Speedlink által gyártott lapos multimédiás billentyűzetet, ez azonban a förtelmes gombok miatt egy hónapig sem húzta -> csere. Viszont felállított egy igényt: a következő billentyűzeten kell hogy legyen hangerőszabályzó gombsor.
Egy szintén olcsó billentyűzet – mely már nem lapított kivitelű volt – meg is felelt ennek a kritériumnak, így tehát megkezdte pályafutását nálunk.
Azonban ha a gépnél nézünk filmet, vagy csak olvasgatunk, előfordul hogy nassolgatunk. Vagy késő este mikor már alszik barátnőm, én még WOW-oznék, nem biztos hogy örül annak, ahogy azt hallja hogy épp egy csata közepette kopásig nyomogatom az akcióbillentyűket. Ezek után merültek fel bennem, hogy a következő billentyűzet már ezeknek is meg kell feleljen. Most hogy a jelenlegi bal fele már lekopott, a gombok zajosak, nagyon koszolódik és egyszerűen gagyi, eljött az ideje (ismét) a cserének. Bár lehetne matricázni, vagy Do it Yourself hibajavítóval ráfesteni, én mégis az említett csere mellett döntöttem és megrendeltem a következő alanyt. Bár anno nem gondoltam hogy egy ilyen jelentéktelen eszközön ennyit fogok gondolkodni és ilyen igényeket vált ki belőlem, most mégis itt tartunk.
Hasonló cipőben jár a billentyűzet tőszomszédja az egér is. Bár az irodában már két egerem is van, egy régi barát Microsoft egér, mely meglepően kényelmes és jól használható (sajnos el is használódott már egy kicsit), illetve az új a Logitech egere. Természetesen mindkettő vezetékmentes és elég nekik egy AA elem. A Microsoft vevője pendrive méretű eléggé nagy darab, akárcsak az egér maga, viszont a Logitech vevője apró az elem melletti rekeszbe pattintható. Azt hiszem ilyenre cserélem az otthonit is, melyet a Gigabyte gyártott tőle szokatlan minőségtelenségben: a vevő szétesik, az egér érzéketlen, két AAA elemet hamar elfogyaszt és kis távolságon is képes elvveszteni a jelet.

Szóval az egészből azt akartam kihozni, hogy műszaki cikkekből érdemes kicsit jobban adni és inkább márkásat választani. Nem muszály a legnagyobb márkát, de oda kell figyelni.

Viszont ha hétköznapibb dolgot veszünk, amit nem lehet elrontani bonyolult elektronikával, akkor abból inkább a kínait, mert nem biztos hogy roszabb a drágább plázában vásárolhatónál.

Mivel ezen programom a legnépszerűbb az elérhető Chrome kiegészítőim közül, ezért gondoltam megérdemli a frissítést. A program javascript-ben íródott és jQuery-t, illetve jQuery UI-t használ. Ezekből időközben kijött pár újabb verzió, például az előbbi esetében a jelentős gyorsulással felvértezett 1.6.x .
Ugyanakkor szerettem volna bővíteni a repertoárt, így került bele a Széltérkép, a Felhőkép, az UV térkép és a Budapesti szmogtérkép.  Ezekből az első kettő animált.
Ezen felül egy apróbb, de jelentősebb új funkciót is beépítettem: a földrajzi helyzet alapú hőmérséklet kijelzést, ami elérhető az utolsó fülön, vagy megtekinthető a program ikonján. Ez egy fél óránként frissülő funkció, ami ráadásul színes is, azaz ha a hőmérséklet 22 °C alá esik, az ikonon kék lesz a szöveg háttere, ha e fölött van, akkor meg piros, jelezve hogy jó az idő.

A program mindezek mellett véletlenszerűen megjelenít egy reklámot, melyet az Időkép.hu fejlécében is láthatnak a felhasználók. Ezzel a célom az Időkép.hu csapatának támogatása volt, így ha tehetik néha kattintsanak rá.

Köszönöm azoknak, akik eddig használták a programot és remélem az új funkciók elnyerik mindenki tetszését!

Felhőtlen napokat!

Valójában itt nem pontos leírással szeretnék szolgálni, hanem inkább a lehetőségekről írnék. Ezzel a témával akkor kezdtem el foglalkozni, amikor az Offline alkalmazásokról volt volt szó egy korábbi meetupon, és Yaanno pont erről a témáról tartotta a bemutatóját.

Első körben jó tisztázni, hogy miről is van szó: Gondolom minden webfejlesztő találkozott olyan esettel, amikor a kliens oldalon kellett adatot tárolni, legyen az csak egy a felhasználó azonosítására szolgáló titkos kulcs, vagy több a kliens oldali megjelenést befolyásoló adat. Ezek tényleg csak alap esetek, ahol az egyszerűbb megoldások a célravezetőek, ám vannak olyan offline alkalmazások, amik már komolyabb adattárolást igényelnek (például böngésző kiegészítők). Aki valaha is léptetett be felhasználót egy oldalra, az biztosan használta már a munkameneteket szerver szinten. Bár ez tényleg szerver oldali, mégis hagy nyomot a kliens oldalon. Itt kerülnek képbe a sütik, amiket már kifejezetten kliens oldalon használunk.
Ezek egyszerűen kezelhetők egy-egy adat tárolására, meghatározott ideig. Munkamenet (Session) esetén meghatározhatjuk hogy ezt az időt, ám a böngésző bezárásával a munkamenet lezárul. A sütik (Cookie) esetén is meghatározhatjuk az élettartamot, azonban itt megmaradnak az adatok a böngésző bezárása után is.
Valójában a munkamenet azonosítója is egy sütiben kerül tárolásra, melynek neve munkamenet süti (session cookie). Az ilyen adattárolást használják a legtöbb webáruháznál is, ahol a kosár tartalmát kell tárolni és elérhetővé tenni a szerver számára.

Azonban vannak olyan esetek, amikor szeretnénk adatot tárolni kliens oldalon, ám nincs szükség, hogy ezt az adatot elérje a szerver. Például ha az alkalmazásunk felülete testre szabható elemeket tartalmaz. Ekkor felesleges elküldeni minden lekéréskor a felület beállításait a szervernek, ahol ezzel az adattal nem is foglalkozunk (persze lehet olyan alkalmazásunk ahol a felhasználói beállításokat szerveren kell tárolni, de jelen példa az egyszerűségre törekedett) és csak lassítja a betöltési időt.
Tehát szükségünk lenne egy olyan adattárolásra, amit csak a kliens ér el.

Ekkor jön képbe a LocalStorage nevű módszer, ami egyszerűen fájlban tárolja az adatokat. Használata egyszerű, javascript segítségével tudunk neki értéket adni és az értéket kinyerni. Hasonlóképpen kell kezelnünk, mint a tömböket, csak a kulcsnak itt az adatunk azonosítóját kell megadnunk, amit szabadon választhatunk. Jöjjön itt egy-két példa:

var foo = localStorage.getItem("bar");
// ...
localStorage.setItem("bar", foo);

vagy

var foo = localStorage["bar"];
// ...
localStorage["bar"] = foo;

Én ez utóbbit szoktam használni. A LocalStorage szerencsére egy olyan eszköz, melyet a modern böngészők (így az ie 8 és frissebb változatok) képesek kezelni, mivel ez a HTML5 szolgáltatásai közé tartozik. Igaz a fentebb említett sütis megoldást a régebbi böngészők is támogatták.
Aki részletesebben szeretne olvasni a LocalStorage használatáról, annak ajánlom a diveintohtml5 és a w3 ide vonatkozó részét.

A másik igen hasznos ám sajnos elhanyagolt adattárolási módszer a böngésző részét képző adatbázis, mely működése az SQLite-éval azonos. Ez az alkalmazásunkra nézve annyit jelent, hogy javascript segítségével létrehozhatunk egy adatbázis kapcsolatot, táblákkal, melyben tárolhatjuk az adatokat. Az adatok rögzítése, illetve minden művelet a megszokott SQL parancsok segítségével lehetséges. Ennek a neve WebSql és sajnos kevés böngésző kezeli (Chrome, Opera, Safari), sajnos ezen kevés böngésző között nem szerepel a Firefox, mivel az az Oracle által fejlesztett Indexed DB támogatása mellett döntött (WebSQL utódja).
Azt, hogy miért hasznos SQL-ben tárolni az adatokat, szerintem felesleges is kifejteni, hiszen tudjuk, hogy nagy mennyiségű adat tárolása és feldolgozása kliens oldalon mennyire nehézkes tud lenni.

De hogyan is működik az egész? Első használat esetén létre kell hoznunk egy kapcsolatot, mely nem igényel sok beállítást, révén hogy csak nevet kell adnunk az adatbázisunknak és meg kell határozzuk a méretét. Itt érdekességként említem, hogy a böngészők nagyméretű adatbázis létrehozása előtt engedélyt kérhetnek a felhasználótól, de kisebb 2-5 MB-s adatbázisokat kérdés nélkül létrehoznak.

var db = openDatabase('test', '1.0', 'test database', 2 * 1024 * 1024);

Gondolom sokaknak feltűnt, hogy a létrehozáshoz használt függvény egyben a megnyitást is jelenti. Azaz a függvény vagy létrehozza, vagy megnyitja, ha létezik már az adatbázisunk. Hasznos ez a működés, hiszen mentesülünk, hogy nekünk kelljen ezt kezelni. Elsőnek az adatbázisunk nevét kell megadni, majd a verziószámot és opcionálisan a leírást, majd a méretet, melyet ha nincs megadva böngésző által meghatározott alapértelmezett értékre állít be a függvény.

db.transaction(function (tx) {
  tx.executeSql('CREATE TABLE IF NOT EXISTS foo (id unique, text)');
  tx.executeSql('INSERT INTO foo (id, text) VALUES (1, "proba")');
});

A megnyitáskor visszakapott objektum segítségével aztán műveleteket végezhetünk az adatbázisunkon. Ha szeretnénk adatokat változókból elmenteni, használhatjuk a behelyettesítéses módszert, mely a kérdőjelek helyére rakja be a megfelelő adatot, csak a sorrendre kell figyelni.

db.transaction(function (tx) {
 tx.executeSql('INSERT INTO foo (id, text) VALUES (?, ?)', [id, userValue]);
});

Itt az executeSql második paraméterében kell megadni az értékeket abban a sorrendben, ahogy a kérdőjelek helyére szeretnénk behelyettesíteni.

db.transaction(function (tx) {
 tx.executeSql('SELECT * FROM foo', [], function (tx, results) {
   var len = results.rows.length, i;
   for (i = 0; i < len; i++) {
     alert(results.rows.item(i).text);
   }
 });
});

Ahhoz hogy adatot nyerjünk ki, a műveleteknél is használt executeSql függvényt kell használnunk, azonban itt már a többi funkciójára is szükség lesz. Első paraméterként a futtatandó SQL parancsot, másodiknak egy üres tömböt és harmadikként egy callback függvényt, amiben az eredmények kilistázását csinálhatjuk. A result objektumként adja vissza az összes adatot, a lekérdezésünk alapján soronként. Tehát az összes sort a result.rows segítségével érjük el, melyből a sorokat az item(index) segítségével érjük el, azaz az első sort result.rows.item(0) módon. Ebből a mezőnevek segítségével nyerhetjük ki a szükséges adatot. A text mező tartalmát az első sorból a result.rows.item(0).text használatával.
Ezzel kapcsolatban szintén jó leírás található a fentebb már említett diveintohtml5 oldalon és Remy Sharp tollából.

A WebSql mellett van még lehetőség WebSimpleDB ,vagy Indexed DB, teljes nevén Indexed Database API használatára. Fejlesztője az Oracle és a WebSQL utódjának szánják, a w3c ezért inkább ezt az irányt viszi tovább, ami miatt a WebSQL-t dobták. Egyenlőre csak a Firefox és a Chrome támogatja ezt az adattárolási módot. Használata bonyolultabb ugyan, mint a fentebb bemutatott WebSQL, ám ez is viszonylag kevés kódolást igényel. Akit érdekel látogasson el a w3 oldalára, vagy olvassa el a Mozilla Hacks cikkét, vagy a html5rocks oldal hogyan használjuk írását.

Most hogy tudjuk milyen módon tárolhatunk adatokat a kliensen már csak azt kéne tudnunk melyiket válasszuk. Ha tudjuk hogy alkalmazásunk csak Chrome alatt lesz használva (például Chrome App-ként vagy kiegészítőként), akkor választhatunk a lehetőségek közül, hisz minden támogatva van. Én például az egyszerűbb beállításokat LocalStorage-ben tárolnám, a felhasználó által rögzített (vagy lekért) adatokat meg valamelyik adatbázisban. Személy szerint a WebSQL egyszerű használata miatt én ezt választottam egy hírolvasó kiegészítés fejlesztésénél. Viszont ahol tudjuk hogy sokféle böngészőre kell felkészülni felmerülhet a kérdés: mit áldozhatunk be a teljes böngészőfüggetlenségért, és mennyire kell visszanyúlnunk az időben, azaz támogassuk-e például az IE6-ot. Ezt mindenki maga döntse el, de érdemes figyelembe venni, hogy a Google (és sokan mások) maximum a legfrissebb verzió mínusz 1-2 kiadást támogatnak. Folyt köv…

A válaszom: igen, az Atom szabvány része, és főképp HTML formázott szöveget tartalmaz. Korábban ezért is nem volt benne a minimeFeed-ben, mivel a szkript az egyszerűsített (főképp szöveges híreket tartalmazó) hírfolyamok megjelenítésére  készült. Azonban ez valóban hasznos lehet, ezért immáron elérhető a funkciók között.

Továbbá sokak által hiányolt funkció került a rendszerbe, mégpedig a szöveges tartalmak hosszának korlátozása.

Ezek mellett javítottam pár hibát és átalakítottam egy kicsit a szkriptet.

Végezetül beleraktam egy előtöltés funkciót, ami szöveg vagy kép megjelenítését teszi lehetővé.

Nem térek ki külön minden témára, de felületesen megemlíteném, hogy jó sok sci-fit kaptunk idénre, illetve jó pár olyan játékot, melyek a kategóriájukban kiemelkedőek (lásd: Crysis 2 [Cry Engine], hír az új Counter Strike-ról, ingyenes játék lvl 20-ig a Word of Warcraft-ban, Portal, új Star Wars MMORPG, stb.), és plusz jó hír, hogy nem szálltak el a fejlesztők, ami a gép-, illetve pénztárcaigényeket illeti.

Jelentek meg új tabletek, telefonok és MacBookok, illetve még várjuk a sokakat összezavaró iPhone új verzióját. No de itt egy kicsit meg is állnék: iPhone. Sok hír röppen fel erről a méltán híres telefonról, melyek szinte mindig dicsérőek. Bár nekem nincs (sajna), de már volt a kezemben több verziója is, szóval megértem a magasztaló szavakat. Nagyon jó ‘telefon’, szép és egyszerű felülettel. Hibátlan hardver, profi összeszerelés. Igaz ez több gyártó, több modelljére is igaz, akkor miért a folytonos felhajtás? A válasz egyszerű: mert egy úttörő készülékről van szó. Ez indította el az okostelefonok hadjáratát és minden verziója eddig tudott hozni valami újat, jobbat. Másrészről meg ott van az a nagy Apple rajongótábor, akik hajnalok hajnalán képesek sorba állni hogy hozzájussanak az első készülékek egyikéhez. Ez a tábor (és persze a kiválóan működő Apple marketing osztály) tartja izzásban az Apple-lázat és nem a Kínából érkező közel sem hasonló utánzatok.

De itt van mindjárt a következő nagy téma mostanság: a jogviták. Lassan mindenki perel mindenkit ugyanazért. Talán a legnagyobb ügy az Apple – Samsung párharc a tabletek és telefonok terén: ki másolt kit?! Hát lehet én vagyok tudatlan, de számomra egy tablet a következőképpen néz ki: Egy 10 vagy 7 colos kijelző melyet 1-3 centis perem fog körbe, melyen alul/oldalt érzékelőket, szenzorokat, egy vagy több gombot(normál vagy érintős) és esetenként a kamerát helyezik el. A hátlapon a kamera(‘k) és a gyártó logója szerepel, míg oldalt a készüléken körbe csatlakozók (táp, usb, füles, hdmi, egyebek) és gombok(hangerő, ki- bekapcsoló, exponáló) helyezkednek el. Mindezt egy igényes fekete vagy fehér házban képzelem el. Véleményem szerint ennek a piacon kapható készülékek 99,99% eleget is tesz, maximum az arányokkal és a fentebb említett szolgáltatások mennyiségével térnek el. Szóval mindegyik készülék hasonlít valamelyest az előtte megjelentekre, így az iPad is az őstabletekre.

Ugyan az okostelefonok piacán már sokkal több fantáziát engedhetnek meg a tervezők maguknak, figyelembe kell venni, hogy van egy divatirányzat itt is (melyet az iPhone nagy mértékben alakított), amit mindenki követ. Például ott a farmernadrág esete: egyik elkezdte, a többi utánozza, és hiába nagy a hasonlóság, mégis látszik, hogy melyik márka melyik(ha másért nem is, akkor a farzsebre biggyesztett tenyérméretű logónak köszönhetően).

No de ha már a mobiloknál és azon belül is az okosabbaknál tartunk, érdemes megemlíteni a Google lépését, azaz a Motorola mobil részlegének felvásárolását. Mivel ez a legfrissebb hír, ezért sokat nem tudunk a körülményekről – ami jó táptalajt biztosít a találgatásokra -, az jól látszik hogy a Google-nek vannak tervei. Mielőtt nekiálltam volna ezen cikk megírásának, olvastam egy fejtegetést erről a beruházásról: ,,A Google megöli az Androidot?” vagy a ,,Google a vásárlással aláássa az Android sikerét”. Véleményem szerint a Google lépése pont hogy erősíteni fogja. Nem ide tartozik, de egy népszerű magyar mobil szolgáltatónál már feltöltőkártyás csomagban is lehet 20 ezer forint alatt okostelefont venni. Gondolom mindenki kitalálta: igen, Android-os telefonról van szó. Bár maga a készülék fapados, mégis megvan benne az okostelefonoktól elvárható minimum. Azzal hogy a Google közelebb kerül egy a saját rendszerét használó telefon gyártásához és beárazásához, akár elérheti, hogy még olcsóbb és jobb minőségű készülékek kerüljenek a boltok polcaira, amivel megszerezheti azokat a vásárlókat, akik nem nagyon engedhették meg maguknak eddig az okostelefonokat. Ha ez bekövetkezik, akkor az Android lehet az uralkodó platform. De ha nem megy le ennyire árban, csak a konkurencia árai alá árazza be a készülékeit, akkor a nagyobb gyártók kénytelenek lesznek olcsóbban árulni a termékeiket, ami szintén nekünk és az Androidnak kedvez: gyártói szemszögből a legjobb választás az Android lesz(marad). Akkor ez a csata az Andorid és az egyplatformú iOS között fog eldőlni (Bár a háttérben ott a Windows, de túl későn jött és túl nagyok voltok az igényei).

Source: StatCounter Global Stats – Mobile OS Market Share

És hogy kicsit maradjunk még a Google-nál: ráérünk temetni kedves cikkírók! A Google újít és terjeszkedik. Mindenből harap magának egy kicsit. Lehet hogy valami nem váltja be a hozzáfűzött reményeket, de kijelenthetjük, hogy az online életünk része: Nincs ma olyan felhasználó aki ne használna legalább egy Google terméket, és amíg ez így lesz (márpedig így lesz), addig a Google menetel tovább. Ráadásul jó irányba: az egységes felület szép és jól használható; a folyamatosan újuló szolgáltatások; a böngészők közt felélénkített verseny(melyben a Google saját böngészője mutatja a követendő utat [Várjuk az új tűzrókát is:)]); a net forradalmasítása és még kitudja mi zajlik az iroda falain belül.
Ahogy a Plus-t is sokan sokféleképpen ítélnek meg: vannak akik legyintenek, hogy hol van a facebookhoz képest, habár zárt(!), regisztráció nélküli(!!!) verzióban is több millió felhasználót tudhatott magáénak. Bár tény, egyenlőre jóval kevesebben használják és döntő többségük az IT szakterületen tevékenykednek, van amiben erős a plus: kezdettől fogva tudta azt amit a facebook(sőt van amiben többet is); egy kitaposott úton halad; all in one az összes Google szolgáltatással és egy olyan mobil klienssel indított, melyhez hasonlót a facebook felhasználók régóta várnak. De van valami amiben lekörözi vetélytársát: a valós felhasználók korlátja, azaz csak valós személy regisztrálhat.

Bár a Plus nem fogja egyhamar (sőt talán sosem) megdönteni a facebook hatalmát a közösségi fronton, mégis hasznos kiegészítés lesz a Google szolgáltatások mellé, sőt a manapság divatos közösségi szolgáltatások egy új változatát hozhatja el. Várjuk kíváncsian.

Az új phpMyAdmin design-ja egy erős ráncfelvarrást kapott nemrégiben, így most már a a mai kor igényeinek megfelelő UI-t kapunk. Ha valakinek mégse tetszik, visszaválthat a régebbi megjelenítésre. Gyengébb gép esetén javasolt is, mert a sok javascript miatt látványosan lassult. Viszont érdekes módon a Szerkezeti nézetben felcserélték a művelet gombokat a mezők értékével, ami nekem zavaró egy kicsit. Lehet hogy ez módosítható, ám én eddig még nem találtam meg, hogy hol.

A jQuery Mobile egy hasznos eszköz és szinte már kötelező annak, aki mobilra szeretne webalkalmazásokat vagy weboldalakat készíteni. Azonban hozzá kell tennem, hogy az a verzió, amit én próbáltam még nagyon iPhone párti volt. Ezalatt azt értem, hogy a kinézet alapját a szifonban megszokott stílus adta, illetve a hardver igényeket is arra szabták. Remélem, hogy ez azóta változott és kisebb felbontású androidos készülékeken is zökkenőmentes lépkedés.
Fontos azt megjegyezni, hogy a jQuery Mobile a teljes megjelenés felett képes uralkodni, így előfordulhatnak váratlan dolgok. Mindazonáltal ez egy nagyon hasznos és ahogy fentebb írtam szinte kötelező eszköz, mivel szépen képes 100% szélességű oldalakat megjeleníteni minden támogatott platformon. És ami fontosabb, kezeli a készülék elforgatását.

Ha lesz időm, megnézem ez utóbbi legfrissebb verzióját, és megosztom a tapasztalataimat.

A dátum formázása a PHP-ben található date() függvényhez hasonlóan működik, csak értelemszerűen kevesebb lehetőséggel. Ha valaki mégis inkább az eredeti dátum formátumot választja, akkor a dateMode paraméternek a ‘default’ értéket adja. Ezen kívül a napok és hónapok neveit is megadhatjuk a dayList és a monthList paraméterben, de figyeljünk oda, hogy elválasztó karakternek a ‘|’ jelet használjuk szóközök nélkül.

Továbbá a tömörített változatban lerövidítettem a változók nevét, hogy tovább csökkentsem a méretet.

Fontos, hogy a meghívás is változott miniFeed-ről minimeFeed-re, de egyelőre mindkettő használható.

Ezen változások természetesen belekerültek a kódgenerálóba is.

Jó kódolást!

11.63 kB méretű csomagolt fájl, 42 x letöltve

Ha tetszett a munkám, támogathat oldalt a donate gomb segítségével.

Ez a lépés drasztikusnak hangzik és többekben aggodalmakat vet fel, azonban szükség van ilyen lépésekre, melyeket csak az internet vezető médiumai tehetnek meg: a Google megtette az első lépést.

Mint a közleményben olvasható, a webes alkalmazások sokkal gyorsabban fejlődnek, mint más szoftverek. Folyton jönnek ki az újabb technológiák, viszont a böngészők sok esetben elmaradnak. Szemléletes példa az Internet Explorer 6 esete, hiszen ezzel a böngészővel még nagyon sok esetben számolni kell. De ilyen az összes Internet Explorer verzió, melyekből jelenleg is több van piacon és sok esetben nem frissíthetőek (XP alól például). Ehhez még hozzájön az is, hogy az említett böngésző nehézkesen, vagy egyáltalán nem hajlandó kezelni azokat a szabványokat, melyekkel az összes többi böngésző gond nélkül boldogul. És ez a fejlesztést nagyban befolyásolja, sokszor emiatt nem lehet egy jó megoldást alkalmazni.

De a Microsoft-nál is belátták korábban, hogy ki kell vonni a régit hogy a fejlődésnek ne szabjanak gátat.

Remélem sokan csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez és reménykedem, hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy minden böngészőben egyformán fognak működni a jelenlegi HTML, JavaScript és CSS parancsok és értelmét veszti a cross-browser megkülönböztetés.

Már egy ideje téma, hogy hamarosan elfogynak az IPv4 alapú IP címek, azaz át kellene térni az “új” szabványra. Ugyanis az IPv4 körülbelül 4 milliárd IP cím kiosztására elég. Ez így elsőre soknak tűnik, de ha belegondolunk, hogy az otthoni számítógépünk, az irodai gépünk, a mobilunk és még sok más intelligens eszközünk ezen osztoznak, máris nem olyan nagy ez a szám. Persze igaz, hogy ezek egy része nem publikus IP-címmel rendelkezik (router szolgálja ki őket) , azonban az internetszolgáltatók sem annyi címet kapnak, ahányat éppen felhasználnak, hanem tartományokat.

Erre már régen 1980-ban rájöttek és elkezdtek megoldást keresni, melynek eredménye 1994-ben megszületett IPv6. Az alábbi képen látható a különbsége a két címtípus között:

Látjuk hogy jóval megnövelték az IP-címek hosszát.

Sajnos azonban a szolgáltatók többsége nem, vagy csak nagyon nehezen hajlandó átállni, vagy az utolsó pillanatig halogatják. Pedig a szabvány már jó ideje létezik, a modern routerek, operációs rendszerek és hálózati eszközök döntő többsége (ha nem mind) kezeli az IPv6-ot.

Előbb-utóbb át kell állni, mert még idén elfogyhatnak az IPv4 alapú címek. Addig is várjuk milyen változást hoz (ha hoz) a mai nap!